Sherlock Holmes 1-2 dupla filmkritika
Avagy a detektívből, akcióhős lesz
Én és Sherlock Holmes
Nem köntörfalazok, imádom Holmes karakterét. Az angol elegancia, divat, és intelligens stílus nálam nagyon bejövős. Imádom a brit filmeket, mint például a Monty Python, a James Bond, Harry Potter, Sherlock Holmes ezek mind meghatároztak engem. Karakterekre bontva, az én fiatalkoromban ezeket a leírásokat hoztam le. Monty Python: A szatirikus humor, intelligens használata. James Bond: A lazaság, és öntudatosság mintapéldája. Harry Potter: A csapatmunka, család fontossága. Végérvényesen pedig Sherlock Holmes: Az egész eddig felsoroltak összessége nagyjából, csak kevesebb lazasággal, és divatérzékkel, meg nagyobb egóval. Én pedig ezt imádom Holmes-ban. Nem csoda hát, hogy könyvek, és filmek egy részét sokszor láttam (mert annyi van belőlük, mint a tenger), mert csodálom ezt a detektívet. Viszont nézzük meg, hogy az Aladdin új feldolgozását is rendező, Guy Ritchie, mennyire tudta eme remek legendás karaktert vászonra vinni két alkalommal is (hamarosan pedig harmadjára)!
Bírlak, de nem úgy ahogy kellene
A két film olyannyira hasonlít egymásra, hogy simán lehet őket egy kalap alá venni. Viszont ez nem jelenti azt, hogy mindkettő egyenértékűen jó-rossz lenne! A kritikában épp ezért a filmek stílusát, az adaptált könyvekhez való hozzáállását, és a fontos filmkészítési szempontokat vesszek figyelembe, melyek mindkét filmre igazak lesznek, ebből végeredménykép kaptok egy értékelést. Mielőtt bármi kritériumba kibontásába is belekezdenék, hagy mondjam el, én magam kedvelője vagyok a sorozatnak, nem csak a karakter szeretete, hanem Robert Downey Jr. miatt. Ugye senkit sem lep meg, ha azt mondom, hogy ez a sorozat rég nem is létezne ha RDjr. (1) nem lenne benne főszereplő? Imádom a stílusát, humorát (csak úgy, mint Holmes-nak), és habár nem tartom egy generációja legjobb színészének, de az A-listás sztárok között nem véletlen, hogy szerepel. Amit viszont nyerünk RDjr.-ral azt veszítünk is, és ez egy elég nagy probléma. Sherlock Holmes, nem Sherlock Holmes a filmekben, hanem egy teljesen új szereplő, ami elsőre nem lenne baj, de sajnos itt azok a karakterjegyek vesznek el a híres detektívből, melyek őt világhírűvé tették, sőt melyeket én nagyon szeretek. Félre értés ne essék, a magas intelligencia, az elképesztő logikai következtetések, a drogok használata, az egocentrikus viselkedés benne van a filmben, csak épp nem megfelelően, hanem kis mértékben.
Itt ugyanis, Holmes egy akciófigura lett, nem úgy, mint a könyvben, ahol Watson úgy írja le Sherlock-ot, mint verekedést mellőző ember, aki egyébként magához képest jól bunyózik, és nagy erőkifejtésre is képes olykor.
Ehhez képest a filmekben Sherlock bokszolni jár le egy kocsmába, sőt még ott nyer is egy hústorony ellen, meg utcai verekedésekbe kezd. Nem mondom én, hogy ez nem szórakoztató, sőt. Nagyon bírtam azokat a jeleneteket, ahol Holmes gondolkodás módját látjuk, hogy hogyan támadja meg az ellenfelét, és diagnosztizálja a következményeket, imádtam (de a második részben ebből visszavettek)! Ha valamit dicsérek még ezekben a filmekben, az Watson-Holmes párosa! Nagyon el lettek találva, tökéletesen adaptálták ezt át a könyvekből! Jude Law remekül alakítja Watson doktort, és számomra szimpatikusabb is, mint a könyvekben. Viszont ami az ilyen detektívfilmekbe kellene, az az elsőben nincs benne, és ez pedig a fő gonosz személye. Lord Blackwood a fekete mágiás gonosz, nem annyira kidolgozott, komplikált szereplő, nem nagyon ijesztő, főleg azoknak, akik jártasak a Sherlock világban tudják, hogy mindig mindenre, és a "varázslatokra" is van logikus magyarázat, de a második részben levő Moriarty (aki az eredeti könyvekben Sherlock ősellensége) nagyon jó. A fontossága ennek a karakternek (Moriarty-nak), hogy minden tudása megvan ami Sherlock-nak is. Ő is intelligens, egocentrikus, logikailag kikezdhetetlen ember, és kettejük konfliktusa nem az, hogy ki melyik oldalon van (persze ez is benne van). A problematika lényege az, hogy ketten annyira nagyra tartják magukat, hogy nem bírják elviselni egymás létezését, mert ők akarnak lenni az egyedüliek a világon ilyen képességekkel. Zseniális, és a második film megfelelően teljesíti ezt a történetszálat. A gond viszont az, hogy habár nem tudom visszajön-e Moriarty a 3. etapra, de kihasználatlan lett (nem akarok semmit sem lelőni a 2. filmből), mert tök jó lett volna, ha második rész gonoszát, ő irányította volna, és a trilógia zárásaként jött volna a két rivális össze. Na, mindegy. Sherlock univerzum, bírlak, de nem úgy, ahogy kellene, azaz magad miatt!
Végszó
Film készítés szempontjából, a filmek egy jó formulát
hoznak. A vágás, fényképezés, és a vizuális effektek jók, mert hát mégis csak
akciófilmről van szó, a színészek nagyon jók. Ja, színészek, elfelejtettem
megemlíteni az Iréne Adler-t alakító Rachel McAdams-et, akivel annyit
foglalkozok a kritikában, mint amennyit a filmek, és félúton eltüntettem a
történetét hirtelen, logikát nélkülözve. Szóval Irene. .és vágás!
Filmművészet:). Az adaptáció mivolta habár kérdéses, de mégis szórakoztató
egyveleget hoz létre, és nagyon jó alakításokkal, helyenként látványos, és
izgalmas akciójelenetekkel, remek csipkelődésekkel szórakoztat bennünket. :)
Ezt a kritikát nem hozhattam volna létre Én Maja és Dorka segítsége nélkül, akik biztattak engem! :)
10 kosztümös RDjr.-ből / 7-et adok rá
Szómagyarázat:
RDjr. - Robert Downey jr. nevének rövidítése